Az első FilmPéntek azért is nagybetűvel írom, mert úgy Menő választékosra sikeredett. Ne gondoljátok, hogy nem kezdtünk neki ezerszer ilyen péntekeknek. Persze, néztünk filmeket minden pénteken, szombaton, de néha még vasárnapon is, FilmPéntek néven. Egy... nem is, kettő bejegyzést el is indítottunk. (a Lego Kalandot, meg még valami mást, amire nem emlékszem.) Csak hát, a lustaság fáj. Elég hülye szólás ez, nemde? Ám igaz ránk. Na de most hozunk két film ajánlót is, vegyes témában. A mai péntekünk úgy nézett ki, hogy kora délután ("Még világos van, siessünk! Sötétben tök parás lenne nézni! :S") horrolt néztünk, majd ráakadtam erre a filmre online, és annyira megfogott a plakátja, (jobb oldalt látható, és jelentkezzen az az elvetemült ember, aki ellen tud állni egy ilyen plakátnak!) hogy mondogattam Zoeynak: "Majd következő alkalommal ezt nézzük, jó? Úgy megtetszett!" Erre ő mondta, hogy akkor írjuk úgy a FilmPénteket, miszerint én erről, ő a horrolról. (pedig higgyétek el, szívesen írtam volna arról is, imádtam, nagyon nagy volt :D)
Szóval HUH.
Már olyan tíz perce ez megy Zoeyval, hogy huh-ozunk a filmre, mertmert ez olyan óriási HUH. Legalábbis a vége.
Olvastam én a kommentekben, hogy a vége nem lett a legjobb, meg hogy sokakat meglepett, és mi is csatlakoztunk a meglepődöttek hosszú listájához. Elhessegettem, "-Áh, egy szar vég... túléljük, ha jó a film."
Höhöhöhö. Mindig alulértékelem a dolgokat.
Egy szóval, olyan vége volt, aminek az érzelmesebbek (én) maguk mellé kell, hogy rendeljenek egy csomag zsepit. (100-ast minek, úgyis max 5-6 darabot használsz el, az csak egy közmondás, hogy egy százas zsepi nélkül nem lehet kibírni - szólal meg az érzéketlensnység királynője.)
Na de, kezdjük az elején. Bocsánat, bocsánat, még friss a seb! Az alaptörténet a következő:
A történet franc tudja hol játszódik eleinte, talán Londonban? Folyton mászkálnak a szereplők, nem lehet követni, ráadásul Emma, a főszereplő lány egy mexikói étteremben dolgozik, ami főként bezavart nálam.
Friss egyetemistaként mászkálnak az utcán bebaszottan a drága, jövő (az akkori 1988) fiatalságai, ébresztgetve, - talán önkéntes munkának tekintették? - a népet.
Megértem őket, az ember meg szokta ünnepelni, ha hülye létére sikeresen lediplomázik! Látom a jövőnket...
Ekkor történik az első találkozás Emma és Dexter részéről. (Igen, haha, Dexter labóratóriuma, tudom, nekem ez ugrott be elsőnek, ugye milyen mókás vagyok?) A srácnak ő jelenti az egyetlen nő elegyet, így ittasan a szamár is jó, ha ló nincs.
DEXTER: Mi már találkoztunk.
EMMA: Igen. Többször is.
DEXTER: Igazán?
EMMA: Belógtál a szülinapi bulimra, Julienak neveztél, és leöntöttél vörösborral.
Igazából amúgy Dexter csak fel akarja szedni a csajt egy egyéjszakás kalandra, ami egyébként elárulom, sikerült. Bár végül kicsit másként, mint ahogy azt a srác tervezte.
Valahogy mindig sikerül találkozniuk a későbbiekben is, vagy ha nem, legalább telefonálniuk. Lényegében erről szólt az egész.
Dexter. Uh, nem igazán tudtam kiigazodni rajta, hogy ő akkor most jófiú, vagy rosszfiú? Ugyanis, istenem, annyira aranyos néha napján! Olyan elhagyatott, mint egy kiskutya, ne hagyj el engem, kellesz nekem, nem tudok nélküled élni-s.
Másfelől meg fiatalkorában elég nagy nőcsábász. SPOILER: Én speciel nem értettem azt a részt, amikor Emma felhívja, ő meg egy ágyból beszél, aminek a szélén egy csaj egyensúlyozik. Az akkor most az egyik diákja? Na de mi, hogy? Nem értettem. SPOILER VÉGE.Nála aztán igazán érezhető a jelleme fejlődése. Még ha kb. 15 vagy mennyi év alatt az egyetlen változás a haja és a szakálla formájának, színének változása is volt.
Bár meg kell hagyni, az ősz, "idősödöm" hajon kívül minden jól állt neki.
"DEXTER: - Ez az új hajad... Van erre is egy jelző...
EMMA: - Öhm, lezbi?
DEXTER: - Nem igazán erre gondoltam."
Emma. Olyan kis szürke egérkének tűnhet első ránézésre, de ha jobban megismerjük, főleg a humorát, akkor nagyon jókat lehet nevetni a beszólásain. Író lelkű lány, az egyetem elvégzése óta ír, és különösebben mást nem tesz, csak dolgozik, dolgozik, ír, vagy Dexterrel beszél.
Szerintem fel sem tűnik neki, mennyit jelent ő Dexternek. Pedig a férfi számára ő egy biztos támpont, a józanság, az élete középpontja.
SPOILER: Nem tudom felfogni, hogy mondhatta azt, hogy "Nagyon szeretlek Dexter, de már nem szerethetlek úgy." SPOILER VÉGE.
" EMMA (mondja Dexternek): Gyereket akarok a szerelmemtől. Ha ő nem hajlandó, akkor tőled is jó."
És végül pedig a kettejükről, egymást mellett: fenomenális! :D Egyszerűen imádnivalóak. Ha egy térbe kerülnek, az annyi vicces szituációt, mondatot, vagy bármit eredményez, hogy az egyszerűen csodás!
A filmet megéri megnézni, mondjuk nem épp egy fiús film... Na jóóó, valljuk be, eléggé lányos film.
Tehát aki egy aranyos szerelmi történetet akar, aminek a vége olyan HUH, (=nem gondolná az ember) Anna Hathaway-jal a főszerepben (ahonnan ismerős lehet, legalábbis ahonnan nekem ismerős volt: Neveletlen hercegnő naplója (Mia, a főszereplő); Alice Csodaországban(mellékszereplő); Jane Austen élete (Jane Austen, a főszereplő); Az ördög Pradát visel (Andrea, a főszereplő); Valentin-nap (amit amúgy most valentin-napon néztünk meg a tévében. :3 Itt valami mellékszereplő volt...) ) és valami Jim Stu... ... Jim Sturgessel (ismerhetitek (én csak ebből a filmből) több kissebb szerepből) az jól teszi.
Ne gondoljátok azt, hogy nyálas. Csak a vége sikeredett kicsit arra, na de legalábbis számomra, akkorra már tök mindegy volt, a sírás ígyis-úgyis bekövetkezett.
A végére pár idézetet, illetve kedvcsináló képeket kerestem.
" Ian csak egyszer tudott úgy igazán megnevettetni. Amikor leesett a lépcsőn."
"Csak egyszer tudtam igazán megnevettetni Emmát. Amikor leestem a lépcsőn..."
Beszélnem kell valakivel. Nem, nem valakivel, hanem veled.
Rád gondolok. Rád, és rám.
Én nem vagyok magányos. Én egyedül vagyok.
És zárjuk le egy elmés, szép mondattal a kritikát... ~ Mindenki döntse el, neki mit jelent ez.
Bármi történik holnap, nekünk itt a ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése