Öt, érik a tök

... Amúgy Egy, de mivel megtehetem, öt címet adtam ennek az egésznek. Az sem logikus, miért egy lenne a bejegyzés címe, így ha már a logikátlanságnál tartunk, csináljuk jól.

Bár halloween már elmúlt, azért emlékezzünk meg az amerikai izére. Ők kitalálták, hogyan lehet ingyen csokit adni a gyerekeknek, mi meg halottak napját tartunk, és az elhunyt szeretteinkre emlékezünk. Döntse el mindenki saját maga, szerinte melyik a fontosabb.

Bevezetésként én, Lola mondok valamiket. Igazából minden-minden, - a blog, az, hogy mit írunk ide, a desinget ő maga csinálta, ami szerintem egyszerűen gyönyörű! ♥ - Zoey barátosném ötlete volt, szóval jelenleg még nem sokat tudok, mik lesznek itt. Folynak a tanakozások, annyi legyen elegendő.

Ez a blog azért született meg, hogy tessék-lássék alapon kiélhessük a hülyeségeinket, ha eddig a környezetünknek (macskák, szülők, barátok, növények) nem lett volna elég. Legalábbis ezt a következtetést vontam le. Gondolom jól. Ha nem, mindenesetre az ki fog derülni.

Előre is bocsánatot kér(ü)e(n)k mindenkitől, akit ez zavar, mert tenni ellene nem tudo(un)k.

Van az a mondás, hogy megszoksz, vagy megszöksz. [Úgy érzem, erről még lesz egy cikkem!] Na de, témához visszatérve; inkább szökj meg, amíg lehet, mert ha már megszoktad, az végleges.

Bemutatnám magamat. Lola Sindie a nicknevem. Oka nincs, csak szép név, ezért mindenhol ezt használom. És ember, milyen menő már a Lola név, ha nem egy ribi sztár viseli?! Senki ne merje azt gondolni, hogy onnan vettem a nevem.

Szeretem a macskámat, Rudolf őfelségét, a Nutellát (tiltott szerelem), és a barátaimat. No meg persze a filmeket, és a rajzfilmeket és filmeket, animációkat. Továbbá nem bírnék élni könyvek, animék és mangák nélkül. (Sokakkal ellentétben én nem sorolom "rajzfilmeknek" az animéket, hanem külön megnevezésükön szólítom. Ahogy a mangák sem "képregények", kérem szépen!

Legtöbbször házilag filmezek, de rendszeresen járok a *reklám következik, bár szerintem mindenki ide szokott menni* Cinema City javára moziba.

A hangulatom váltakozó, mint a legtöbb tizenéves társamnak. Annyi problémával még meg kell küzdjek, hogy, mint sokan bizonyítani tudják, közveszélyes őrült vagyok néha napján. Kedvtelésből csak úgy szeretek nevetni, sírva röhögőgörcsöt kapni. Aztán a tanár kiküld az etika (asszem az volt) óráról...

Beszéljünk a macskámról, avagy férjemről. Betegesen hangzik, külső szemlélő nagy valószínűséggel arra gondolhat, hogy na, "ezekből lesznek az öreg macskás nénik, a gyerekemet majd távol tartom a fajtájuktól..." Méghozzá helyesen. Nyugalom, egyébként itt szó sincs őrületről, normális szinteken belül szeretem a macskámat, nincs semmi féle szerelmi szál ami hozzá fűzne Rudihoz, csupán szeretem azt mondani, hogy a férjem a drága. Tehát nincs semmi ok feljelenteni ezért engem.

Nem tudom, néztétek-e a tévét, de ma az M1-en (milyen ódívatú, maradi ember vagyok, hogy még nézek olyan műsort, ahol nem szakítják meg húszezer reklámmal a filmeet! :O) a Hachi ment. Talán épp a halottak napjai témával kapcsolatban. Aki látta, tudja, miért mondom ezt. Már vagy ötször láttam ezt a filmet, de hatodjára is végigbőgtem. Filmek, könyvek, és animék terén eléggé bele tudom élni magam a helyzetbe, ez van. A Hachi onnan jött, hogy mesélnék a filmbeli élményeimről, tapasztalataimról. Szerintem ez a film egyébként hihetetlenül jó, méltán érdemelte ki hírnevét, és még ha Richald Gere nem is lett volna (öh, eléggé emelt a színvonalon...) akkor is csodálatos lett volna. Méltán az egyik kedvencem. Annyira, mintha semmiről nem szólna. Ez csak egy kutya. De mégis szól mindenről. A hűségről, a barátságról, a szeretetről. Valóban kicsit idill, nem nagyon foglalkozott például a családi vagy egyéb problémákkal, de ez nem is volt lényeges. Ennyit az okoskodásomról, mert ez tényleg nagyon okoskodásnak hangzott, valljuk be.

Viszont, várjunk csak. Ez így elég hosszú lenne, ha minden kedvenc filmemről/rajzfilmemről egyenként írnék. Nos, ezt úgy orvoslom, hogy felsorolok fejből néhány kedvencemet.

• Fák jú, Goethe! - Az agyam kronólogia sorrendben működik, ez abból látszik, hogy ez ugrott be. Hisz nem rég láttam, és a szeretet iránta nem rég lobbant ki. Mármint a film iránt. És Herr Müller iránt, persze. 
• If I Stay - Ha maradnék - Szintén nem rég, na jó, szeptemberben láttam. Mivel könyves adaptáció, és a könyvet imádtam, úgy éreztem, a filmet is muszáj lesz megnéznem. Nagy csalódás nem ért, nagyon-nagyon jól megcsinálták a filmet is (ha a könyvmoly énemet lecsitítjuk, mert ő azért persze talált hibákat a film és a könyv közti eltérések miatt). Sajnáltam, hogy Adamnek nem találtak helyesebb színészt, mert igen-igen, az a gyerek is helyes volt, ha a kamera egy bizonyos szögből mutatta, aber...
• Karib tenger kalózai - Jack Sparoww, magáért beszél. 
• Eleven testek - Megcsinálhatták volna jobban is, a technikai része nem a legeslegjobb, de amúgy imádtam, meg a könyvet is olvastam, így számomra favorit. Amúgy szerintem egyáltalán nem horrol, csak zombis. A könyvhöz képest egy gyerekmese.  
• Az útvesztő
• Alice Csodaországban (a 2010-esfilm) - Mindig is imádtam a mesét, az alapsztorit, és ez a film egész jól dolgozta fel. Néha gyönyörű technikai varázst kaphattunk, néha kicsit hanyagolták, de összességében például 3D-ben gyönyörű volt, amikor a kék pillangók kiléptek a mozivászonból. Még a kezemet is kinyújtottam. (Mikor is volt az! Már vagy két éve... Nem is, 4 éve!!!:"o) 
• Narnia - Annyira imádtam azt az oroszlánt! De rég is láttam. De azt tudom, hogy mindig is könnyeztem, amikor az történt szegény oroszlánnal, ami... 
• Aranyhaj és a nagy gubanc - Aranyos mese, gyönyörű betétdalokkal, cuki szerelmi szállal, könnyezős-izgulós részekkel. Itt még a Disney nem kezdte el annyira feminista mozgalmát. (na jó, talán az a tepsi már árulkodó jel volt...)
• Frozen - Jégvarázs - Na itt már a Merida, a bátor után; elkezdődött. A Disney feminista mozgalma, miszerint szerelem és szőke hercegek, na meg tehetetlen női karakterek hátraszorítva, éljenek a nők, mert ők is tudnak kemények lenni és túlélni! Meg jégkastélyt is építeni öt perc alatt a semmiből! És a testvéri szeretet. Meglepett engem nagyon a csel a végén, de nagyon jó volt. A Disney még most is egyedi, ennyi év után is... :)
• Szilaj - Annyira nem szól semmiről, de engem megragadtak a csodálatos dalok benne, meg maga a tény, hogy egy vad, szabad musztángról szól. A vége kicsit csenevész lett a gyönyörű filmhez képest, de amúgy imádtam. "Sose törik be a sose törik be a vadlóóó.... ó, ó, ó...!"
• 101 kiskutya (a Disney-rajzfilm) - Imádtam. Annyira aranyos. És vicces, na meg néha szívszorító. Bennem még most is él az a jelenet, amikor a száz kis dalmata kutya a hóviharba megy, küzködve. És amikor a tehenek tejével enyhítik szegénykék éhségüket... na, ez azért tényleg nagyon szívszorító rész volt. Na meg valószínűtlen is. Melyik az a gazda, aki nem veszi észre hogy az istállóban tucatnyi kutyakölyök nyüzsög? 
• Susi és Tekergő - Muszáj volt megemlítenem, mert hihetetlenül aranyos és gyönyörű rajzfilm. 
• Oroszlánkirály - Örök kedvenc, mindent imádtam benne. Főleg a második rész a kedvencem, mert nagy Kovu-fan vagyok. (rossz fiú, vagyis... rossz cica, meow!) De az első is egy világcsoda, holtversenyben van a két rész. A harmadikról inkább ne beszéljünk, számomra az egy picit csalódás volt.
• Mogyoró meló - Nemrég néztem újra. Az a Gangam Styl-os rész, sírtam a röhögéstől. Meg kell hagyni, vannak brutál jó jelenetek, zenék benne. Egyértelműen favoritok közt van a rajzfilmeknél! És a vége... még egy kicsit szívszorító is volt.
• Madagaszkár - Röhögés, elfogadható jó grafika, menő zenék, jó dalok, és vicces story. Pont
  "Riszálom úgyis-úgyis... Riszálom úgyis-úgyis! Riszálod úgyis-úgyis! Riszáljuk úgyis-úgyiis!"

Rááázd a bugit maki módra :D

Eh, nagy dumákat kaptatok, ahhoz képest, hogy nem is tudom, miről kellett volna beszélnem. Ez vagyok én, és igazából Zoey bemutatkozásából ítélve talán kicsit túlaspiráltam a dolgokat.

Befejezésképp....

a fehér macska legyen veletek!